Az éjszakák elég borzalmasan telnek. Van, hogy a szúnyogokra, a dudálásra vagy reggelenként szomszédos templom toronyjátékára ébredünk.
Reggel az első utunk a suliba vezetett. 8-kor megírtuk a tesztet, szóbeliztünk, majd megkaptuk a netes hozzáférést.
Utána utunk a városba vezetett. Megelőzvén a sziesztát (13:00-16:30) benéztünk pár üzletbe. Fantasztikus, hogy az olasz nők mennyire ízlésesen öltözködnek. Le a kalappal előttük.
Ma korábban keztük a fűrdést. A hullámok kisebbek voltak, de ezeken is rótták a köröket és hosszokat a sörfösök. Bojival (egyik lakótárs, mindenhová hárman megyünk: Viki, Boji és én, mert csak mi járunk a házból suliba) beúsztunk a második bójákig. Itt lebegtünk a vízen. Egyszercsak látom, hogy az egyik vízimentő integet én meg visszaintegetek neki. Majd a másik közelít felénk. Mikor odaér mondja: vigyázzunk, mert beljebb sok a medúza. Majd kimegy. Mi még párszor megtettük az oda-visszát, és mikor beljebb voltunk a beach boy-ok tűkön ültek. Jó volt őket szivatni, de legalább ma megdolgoztak a pénzükért. Bár…mielőtt jött a felmentősereg Vikit akarták beküldeni utánunk. Szegény Viki, Ő nem postás.
Hazaértünk, megvacsiztunk és megnéztük a fényképeketJ
